Varsányi István (eredeti neve: Zsíross) (Esztergom, 1913. augusztus 20. – Budapest, 1981. augusztus 13.) műfordító, nyelvtanár, tankönyvíró és szótárszerkesztő. A II. világháború idején részt vett lengyel és magyar üldözöttek menekítésében.
Esztergom szegénynegyedében, a Becket Tamás canterbury-i érsekről elnevezett Szenttamáson született. Apja cseléd, bérkocsis, majd agyagfejtő munkás volt. Hatan voltak testvérek, de csak négyen élték meg a felnőttkort.
Az elemi iskola elvégzése után az Esztergomi Bencés Gimnáziumban tanult. Nyolcvan pengős tandíját Kerényi Izsó fűszeres fizette, akinél édesanyja mosónő volt. Családja szűkös anyagi helyzetén ő is igyekezett javítani. Lombfűrésszel képeket készített, osztálytársait a második évfolyamtól latinra tanította, a nyári szünidőben pedig kőművesek mellett dolgozott.
1929-ben dr. Mattyasovszky Kasszián, a gimnázium főigazgatója és a cserkészcsapat főparancsnoka vezetésével részt vett a cserkész-világszervezet harmadik dzsemboriján, melyet az angliai Birkenheadben rendeztek meg. Bár a sportot nem túlságosan kedvelte, diákévei alatt vidéki slalom-bajnokságot nyert, ezen felül jól teniszezett és vívott. Egyik teniszpartnere Török Sophie, Babits Mihály felesége volt.
Érettségi után favágó lett, majd Dorogon a brikettgyárban, a kőtörőben és a mészüzemben dolgozott. Később Pestre járt, ahol latinból és angolból instruálást vállalt, és a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karára is beiratkozott. 1934-ben egy barátjával Bécsbe ment mint „vándordiák”, itt magyaros motívumú képeslapok árusításából éltek. Ezt követően a debreceni nyári egyetem hallgatója lett, ahol megismerkedett a lengyel Zdzisław Krzywkowskival és az angol Margaret Harlanddal, akikkel később angol nyelven levelezett.
Édesanyja 1935-ben hunyt el. Ugyanebben az évben bevonult az esztergomi kerékpárosokhoz, ahonnan egy év múlva hadapród őrmesterként szerelt le.
1937-ben Margaret meghívta VI. György koronázási ünnepségeire. Angliába Lengyelországon át kívánt eljutni, ám ott maradt, mivel megismerkedett Irena Kamińska kézimunka- és rajztanárnővel, aki később a felesége lett. Beiratkozott a Varsói Egyetemre és Andrzej Tretiak (1886-1944) professzor szemináriumában segédkezett.
1938-ban Margaret felkereste Lengyelországban és újra Angliába hívta. Ekkor Brightonba utazott, ahol a Technical College diákja lett. Társainak vívóleckéket és magyar órákat adott, ebből és az Irena által küldött pénzből tartotta fenn magát.
1939-ben visszatért Lengyelországba, itt érte a II. világháború kitörése. Nem sokkal később, 1939. október 29-én házasodott össze Irenával a Varsótól nem messze található, rommá lőtt Zerznoban. Varsó német megszállásának idején három zsidó fiatalember menekülését segítette a Makina-Zaręmby Kościelne-Białystok útvonalon. A közvetlen életveszély miatt többször nem vállalkozott hasonló feladatra.
1940-ben feleségével Magyarországra menekült és márciusban a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbankhoz került mint levelező. Később a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, majd a háború után a Devizaigazgatóság munkatársa lett. Banklevelezői pályafutása 1954-ben ért véget.
A háború idején kétszer hívták be, az 5-ös számú alsódabasi hadkiegészítőhöz tartozott. Egy ízben Muszosok mellé rendelték, és a Ludovikán már menetkészen várta velük az indulást. Felesége közbenjárására azonban áthelyezték és lengyel tábori tolmács beosztást kapott. Ebben Aleksander Król ezredes, a HM-ben szolgálatot teljesítő lengyel tiszt volt a segítségére, aki a magyarországi lengyel katonai menekültek parancsnoka volt. Mint tolmács, közreműködött az id. Antall József menekültügyi kormánybiztos vezette munkában. Lengyel menekülteket, főképp katonákat és politikusokat kellett nyugatra kísérnie, de élelmet és gyógyszert is szállított sárga csillagos házakba. Utolsó küldetése 1945 februárjában volt. Fertőrákoson visszafordult, és az akkor már körülzárt, ostrom alatt álló Esztergomba ment, ahol felesége és gyermekei tartózkodtak.
A háború után a városban rövid ideig oroszoknak tolmácsolt, majd Bjeszulov ezredes, városparancsnok gyermekeit tanította angolra. Belépett a Szocdem pártba, s később felvételét kérte az MKP-ba is, ahonnan azonban kiszűrték. 1952-ben az akkor újjászervezet Lengyel Olvasóterem vezetője lett és lengyel nyelvet tanított. Három évtizedes oktatói munkássága alatt 17 ezer tanítványa volt.
Felesége, Irena Varsányi a magyarországi lengyel néptánc egyik legjelentősebb alakja volt. Első gyermek-tánccsoportját a háború után szervezte Kőbányán, ami a kedvezőtlen politikai körülmények miatt 1949/50 fordulóján megszűnt. Második együttesét 1958-ban hozta létre Bem József Lengyel Néptánc Együttes néven. Ezt 1963-ig vezette, nem sokra rá halt meg. Két gyermekük született.
1981-ben egy váratlan és gyors lefolyású betegség következtében hunyt el. Kérésére temetésén csak a legszűkebb családi kör vett részt. A Farkasréti temetőben nyugszik.
Esztergom szegénynegyedében, a Becket Tamás canterbury-i érsekről elnevezett Szenttamáson született. Apja cseléd, bérkocsis, majd agyagfejtő munkás volt. Hatan voltak testvérek, de csak négyen élték meg a felnőttkort.
Az elemi iskola elvégzése után az Esztergomi Bencés Gimnáziumban tanult. Nyolcvan pengős tandíját Kerényi Izsó fűszeres fizette, akinél édesanyja mosónő volt. Családja szűkös anyagi helyzetén ő is igyekezett javítani. Lombfűrésszel képeket készített, osztálytársait a második évfolyamtól latinra tanította, a nyári szünidőben pedig kőművesek mellett dolgozott.
1929-ben dr. Mattyasovszky Kasszián, a gimnázium főigazgatója és a cserkészcsapat főparancsnoka vezetésével részt vett a cserkész-világszervezet harmadik dzsemboriján, melyet az angliai Birkenheadben rendeztek meg. Bár a sportot nem túlságosan kedvelte, diákévei alatt vidéki slalom-bajnokságot nyert, ezen felül jól teniszezett és vívott. Egyik teniszpartnere Török Sophie, Babits Mihály felesége volt.
Érettségi után favágó lett, majd Dorogon a brikettgyárban, a kőtörőben és a mészüzemben dolgozott. Később Pestre járt, ahol latinból és angolból instruálást vállalt, és a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészettudományi karára is beiratkozott. 1934-ben egy barátjával Bécsbe ment mint „vándordiák”, itt magyaros motívumú képeslapok árusításából éltek. Ezt követően a debreceni nyári egyetem hallgatója lett, ahol megismerkedett a lengyel Zdzisław Krzywkowskival és az angol Margaret Harlanddal, akikkel később angol nyelven levelezett.
Édesanyja 1935-ben hunyt el. Ugyanebben az évben bevonult az esztergomi kerékpárosokhoz, ahonnan egy év múlva hadapród őrmesterként szerelt le.
1937-ben Margaret meghívta VI. György koronázási ünnepségeire. Angliába Lengyelországon át kívánt eljutni, ám ott maradt, mivel megismerkedett Irena Kamińska kézimunka- és rajztanárnővel, aki később a felesége lett. Beiratkozott a Varsói Egyetemre és Andrzej Tretiak (1886-1944) professzor szemináriumában segédkezett.
1938-ban Margaret felkereste Lengyelországban és újra Angliába hívta. Ekkor Brightonba utazott, ahol a Technical College diákja lett. Társainak vívóleckéket és magyar órákat adott, ebből és az Irena által küldött pénzből tartotta fenn magát.
1939-ben visszatért Lengyelországba, itt érte a II. világháború kitörése. Nem sokkal később, 1939. október 29-én házasodott össze Irenával a Varsótól nem messze található, rommá lőtt Zerznoban. Varsó német megszállásának idején három zsidó fiatalember menekülését segítette a Makina-Zaręmby Kościelne-Białystok útvonalon. A közvetlen életveszély miatt többször nem vállalkozott hasonló feladatra.
1940-ben feleségével Magyarországra menekült és márciusban a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbankhoz került mint levelező. Később a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, majd a háború után a Devizaigazgatóság munkatársa lett. Banklevelezői pályafutása 1954-ben ért véget.
A háború idején kétszer hívták be, az 5-ös számú alsódabasi hadkiegészítőhöz tartozott. Egy ízben Muszosok mellé rendelték, és a Ludovikán már menetkészen várta velük az indulást. Felesége közbenjárására azonban áthelyezték és lengyel tábori tolmács beosztást kapott. Ebben Aleksander Król ezredes, a HM-ben szolgálatot teljesítő lengyel tiszt volt a segítségére, aki a magyarországi lengyel katonai menekültek parancsnoka volt. Mint tolmács, közreműködött az id. Antall József menekültügyi kormánybiztos vezette munkában. Lengyel menekülteket, főképp katonákat és politikusokat kellett nyugatra kísérnie, de élelmet és gyógyszert is szállított sárga csillagos házakba. Utolsó küldetése 1945 februárjában volt. Fertőrákoson visszafordult, és az akkor már körülzárt, ostrom alatt álló Esztergomba ment, ahol felesége és gyermekei tartózkodtak.
A háború után a városban rövid ideig oroszoknak tolmácsolt, majd Bjeszulov ezredes, városparancsnok gyermekeit tanította angolra. Belépett a Szocdem pártba, s később felvételét kérte az MKP-ba is, ahonnan azonban kiszűrték. 1952-ben az akkor újjászervezet Lengyel Olvasóterem vezetője lett és lengyel nyelvet tanított. Három évtizedes oktatói munkássága alatt 17 ezer tanítványa volt.
Felesége, Irena Varsányi a magyarországi lengyel néptánc egyik legjelentősebb alakja volt. Első gyermek-tánccsoportját a háború után szervezte Kőbányán, ami a kedvezőtlen politikai körülmények miatt 1949/50 fordulóján megszűnt. Második együttesét 1958-ban hozta létre Bem József Lengyel Néptánc Együttes néven. Ezt 1963-ig vezette, nem sokra rá halt meg. Két gyermekük született.
1981-ben egy váratlan és gyors lefolyású betegség következtében hunyt el. Kérésére temetésén csak a legszűkebb családi kör vett részt. A Farkasréti temetőben nyugszik.
